Támogató intézmény: Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT.
Támogatás mértéke: 5 305 200 Ft
Az utazás időpontja: 2025. május 12-16.
A tanulmányi út helyszíne: Románia
Támogatott diákok: hetedik évfolyam 21 fő és 3 kísérő
Pályázati azonosító: HAT-KP-1-2024/1-001308
Iskolánk 2024-ben pályázott a Határtalanul Program "" alprogramjában. A pályázat célországa Románia volt. Pályázatunkat "Irodalmi és történelmi kalandozások Erdélyben, a Székelyföldön" címmel adtuk be. Az osztály 21 tanulója és szüleik egyként álltak a program mellé. A pályázat kedvező elbírálást kapott, így elkezdődhetett a szervezés, az előkészítés, majd 2025. május 12-én az 5 napos kirándulás.
- nap: Reggel 6.50-kor elindultunk nagy utazásunkra: Erdélybe. Amikor átléptük a határt, egyből megláttuk a nagy dombokat és mindannyian a busz ablakához meredtünk. Első megállónk Körősfőn volt, ahol megtekintettük a református templomot, majd Kolozsváron álltunk meg. Itt a főtéren láttuk Mátyás király lovasszobrát, amely szülővárosának egyik jelképévé vált, a Szent Mihály-templomot és Mátyás király szülőházát. A templom belső tere gazdag művészeti alkotásokban, többek között barokk oltárokban és szószékekben, amelyeket a 18. században készítettek. Innen Torockóra mentünk, közben megcsodálhattuk a Tordai-hasadékot, amely egy mészkő-hasadék a Torockói-hegységben, nem messze Torda városától. 1938 óta védett terület. Már az első napon gyönyörű helyeket láthattunk és tapasztalhattunk. Ezek után elértünk Torockóra, ahol megtudtunk egy érdekességet, hogy a nap látszólag kétszer megy le és kel fel a Székelykő hegy miatt, amely mögé visszabújik, majd rögtön utána újra előbukkan a faluból nézve. Ezen a településen volt az első szálláshelyünk. Amint odaértünk, szállásadóink körbe vezettek minket és megindultunk a házak felé. A lányok és fiúk külön-külön voltak, és kisebb csoportokban aludtak. Őszinte véleményünk: A kirándulás nagyszerű volt, de a szállás eléggé hideg.
- nap: Reggel 7:00-kor keltünk és miután megreggeliztünk, összeszedtük a cuccainkat és elindultunk a Néprajzi Múzeumba Torockóra. A múzeumból a kilátás gyönyörű volt, a magas hegyek, a napsütés, és a levegő kiváló volt. Megtekinthettünk több régi eszközt, népviseleti ruhákat, helyeket, és régi szokásokkal ismerkedhettünk. Következő úticélunk Marosvásárhely volt, ahol megtekintettünk egy latinsági emlékművet, az anyafarkas-szobrot. Ezután rövid szabadfoglalkozás következett. Innen a Medve-tóhoz mentünk. Ez a tó egy sós vízű tó a romániai Maros megyében. 1875-ben keletkezett Szováta mellett egy sókarszton. Ez egy heliotermikus tó. Innen Farkaslakára vezetett az utunk, ahol megkoszorúztuk Tamási Áron sírját. A szállásunk Farkaslaka mellett, egy kis faluban, Székelyszentléleken volt. A házak kis mobil házak voltak, de minden megvolt benne, amire szükség volt. Este, a nap zárásaként a fiúk elmentek focizni az ottani általános iskola tanulóival.
- nap: Ezen a napon felkerestük a legnagyobb székelyként emlegetett Orbán Balázs síremlékét, ami Szejkefürdőn található. A koszorúzás után a székelykapuk keletkezéséről hallottunk előadást. Ezek után Csíkszereda felé vettük az irányt, betértünk a Szent Kereszt-templomba. Később elindultunk az Ezeréves határhoz, Gyimesbükkös felé, ahol Deáky András beszélt nekünk arról, hogy mit tett azért, hogy az ezeréves határon álló 30-as őrházat megmentse a magyarság számára. Csíkszereda főterén megtekinthettük Márton Áron emlékszobrát, aki erdélyi római katolikus püspök volt, egész életében kiállt az emberi jogok és a vallásszabadság mellett. Ezután még a főtéren a galambokat etettük és beszélgettünk egymással, kaptunk egy kis szabadidőt így ott töltöttük a maradék időt. Végül hazamentünk a szállásra.
- Reggel 8:00-kor elindultunk Gyergyószárhegyre, ahol a csodaszép Lázár kastélyt, Erdély legszebb reneszánsz kastélyát tekintettünk meg. A kilátás mesebeli volt. Kipróbálhattuk és megnézhettük a régi eszközöket, helyeket és öltözékeket. A várlátogatás után elmentünk egy hosszabb programra, a Békás-szoroshoz, (amit az ördög lábának is hívnak). Keskeny utakon meneteltünk libasorban, de minden egyes perce megérte. A patak csobogása nagyon megnyugtató volt. Egy rövid út után megláttuk a Gyilkos-tavat is. Az ottani szuvenírek nagyon szépek voltak, ezért mindannyian vettünk egy-egy kis ajándékot. A bazárban vehettünk a jól ismert kürtőskalácsból is és megtudtuk, milyen a székely kürtöskalács, ami nagyobb az itthoni megszokottnál. Székelyudvarhelyre indultunk, az Emlékezet Parkba, ez erdélyi híres emberek szobrainak ad otthont. A parkban 13 szobor található, melyek mind a magyar királyok, írók vagy más híres személyiségek alakjai pl: Csaba királyfi, Bethlen Gábor, Bethlen István és II. Rákóczi Ferenc. Itt is kaptunk egy kis szabad időt és a park melletti fagyizóban egy jót fagyiztunk. Végül hazamentünk a szállásra, ahol várt az összepakolás hisz ez volt az utolsó esténk a szálláshelyen és Erdélyben.
- Az utolsó napunkon 7:00-órakkor keltünk, hogy összeszedjük cuccainkat és végleg elbúcsúzzunk a szálláshelyünktől. Első megállónk a Székelyszentléleki Általános Iskola volt, ahol ismerkedtünk a hetedikesekkel, mindennapjaikról érdeklődtünk, a fiúk fociztak és összebarátkoztak, majd egy közös kép is készült velük. Ezután Segesvárra mentünk, Petőfi Sándorra emlékeztünk, és megkoszorúztuk a szobrát, majd Segesváron sétáltunk, az érdekes, színes házak között. Az esernyő sétány nagyon figyelemfelkeltő volt számunkra. Az ottani bazárban nem csak szuvenírt árultak, hanem népviseleti ruhákat is. Végül utolsó helyünk Nagyvárad volt, ahol megnéztük a Nagyváradi apátság barokk templomát, ami kívülről-belülről meseszép volt. Ezek után elbúcsúztunk Erdélytől és hazafelé tartottunk, késő délután haza is értünk a sok emlékkel bennünk.
Összegzés: Nagyon szépen köszönjük, hogy ellátogathattunk Erdélybe, mert ez egy hatalmas élmény volt számunkra, tanárainknak és vezetőinknek nagyon hálásak vagyunk. Örökké bennünk marad Erdély.
készítette: Unicsovics Jázmin az osztály nevében.